A Napfonat női a cappella vokálkvintett lépett fel április 28-án, vasránap este a nagyváradi Posticumban. Telt ház volt, ez a helyszín függvényében most nagyjából 80 főnyi közönséget jelentett. Nagyon kulturáltan, de tényleg éppen hogy elfértünk, viszont a lányok feltalálták magukat és tiszta levegőért kétoldalt ablakot nyitottak. Aztán minden más értelemben is további ablakok nyíltak a négy őselemre utaló dalokkal, költőien, szenvedéllyel, humorral – kifogástalan zenei professzionalizmussal.
A Napfonat április 25-28. közötti erdélyi turnéját zárta most vasárnap: Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy és Csíkszereda után Nagyváradon. Nem szívderítő mellékszála ennek a turnélezárásnak, de illendő már itt az elején tolmácsolnom, hogy (az egyébként ingyenes váradi koncert) egyben jótékonysági célú volt – a befolyó adományokat a súlyos gerincferdüléstől szenvedő 14 éves Király Vivien számára ajánlották fel, hogy mihamarabb műtéti beavatkozásban részesülhessen.
Napfonat: azaz Tóth Eszter, Tóth Orsi, Szalay Heni, Szarka Anita, Volkova Kriszti. Önmaguk műfaji meghatározása, szerényen: világzenei a cappella, de ezen felül sokkalta többek, égig érő, zeneileg tisztát és emberileg jót varázsoló öt hölgyről van szó. Bevallom, nem a műfajom az amit hallgatok tőlük (mert többnyire kihalt klasszikusok instrumentális zenéjével van kontaktusom immár vagy 35 éve), de amikor hallgatom a láthatatlan szálakkal kapcsolódó-rezonáló Napfonat hölgyfonatát, akkor rájövök mennyire hiányzik aktív részese lenni ilyen jelenségnek (karének-emlékeim törnek elő), és „mindössze” hallgatója lehetek ennek a földi-égi csodának. Merthogy annyira mindenek felett álló harmóniában tud rezonálni akusztikailag az öt Napfonat-lány/hölgy így puritán a cappella, szóval olyan zenei jó-boszorkányságokat tudnak a tiszta lélekből és levegőből való énekelt muzsikálásról, ami azonnal elvarázsol, szíven talál. Igen, ez végre „ellen”-harmonizál itt a zűrzavaros zajos kortárs mellveregetős világgal, egy olyan Kodály megálmodta országra rímel, ahol a tiszta ének egyenlő a helyesen ápolt anyanyelvvel, a tiszta lélek a tiszta játékszabályokkal játszható/játszandó élettel, a közös többszólamú éneklés pedig a családi, társadalmi együttműködés, egymásra figyelés építő képességével. Értelem és érzelem harmóniában. Béke…
Nos tehát elsősorban szakmailag nagyon komolyan megalapozottan, s emellett egymással zeneileg és lélekben kifogástalan összhangban énekel-együttműködik a Napfonat ötös fogata/fonata. Tény, hogy ehhez a híressé váláshoz kellett a közmédia is, mindenkinek leeshetett nyugodtan az álla, amikor A Dal 2022-ben meghallották őket, hogy ilyet is lehet, de még hogy. Öten harmóniában… mert hát ma már annak is örül az ember, ha önmagával harmóniában hagyják élni a körös-körül kiabálók.
A Napfonat tematikájában tehát a négy őselemről volt most vasárnap szó a Posticumban, sokféle megközelítésben. Tűz, víz, föld, (l)ég – mondom Szilágyi Domokos: Bartók Amerikában után szabadon. A Napfonat tavaly májusban megjelent, Harmatcseppben él a világ bennem c., a négy őselemre harmonizáló lemezének dalai is hallhatóak voltak. Tavaly (2023) december 2-án már felléptek itt Váradon a lányok a Posticumban, akkor az Égből, fényből c. lemezük javát énekelték.
Mivel eleve a négy őselemről volt most szó, a lányok pediglen öten valósítják meg ezeket zeneileg énekelt ősenergiák közvetítése révén, bátorkodtam párhuzamot vonni a címben Az ötödik elemmel (a kvintesszenciával) – bizonyára emlékszik mindenki, hogy a négy őselem mellé elengedhetetlen volt a világ megmentéséhez az a bizonyos ötödik elem a Luc Besson-filmben, azaz a Nő. Hiszen a világ önmagában, nők nélkül semmit sem ér, a végtelen megteremtésének képessége nélkül napjaink meg lennének számlálva. Naiv és érzelmes leszek a vasárnap hallottak után. Azt éreztem, akár egy ilyen Napfonat egymaga is képes lenne megmenteni a világot ezzel a tisztán kollaboráló énekkel, ha eljutna ehhez hasonló felemelő érzés és rezonálás elég további lélekhez – már akinek még van olyan lelke, amit nem bocsátott áruba.
A dalokban a nőiség önmagában hordozott végtelensége, újrateremtő ciklikussága a víz őselemben jelent meg, az elszántsága a tűzben, szilárd határozottsága a föld-elemben, megfoghatatlansága pedig mi másban, mint a légben. Mindez költőileg-tartalmilag természetesen átszőve volt szerelemmel (legyen az remélt, beteljesült vagy elengedett), mert hiszen mi más lenne a világ mozgatórugója. Szóval kedves mindenki, a tanulság, hogy a nőknél van az örökkévalóság kulcsa, s vele a békéé, a harmóniáé, de biza csak csínján a kulccsal meg a zárral… mert a víz könnyen léggé válhat, a föld hamar lángra lobbanhat, a tűz hamar kialudhat.
Végül kicsit betekintenék az elhangzott dalok közé is, előfordulhat, hogy valami kimarad majd, a varázslat engem is más dimenziókba vitt jegyzetelés helyett… Kicsi Madár (ilyen tiszta homofóniát indításnak, azonnal mágikusan ható), Legyen álmod… (Weöres Sándor, nagyon-nagyon eltalált ritmusjátékkal), Zöld-kék élet (különleges macedón heterofónia), La Llorona (síróasszony-szellem, mexikói ballada, nem épp vidám történet, mitológiai krimibe illő), Lehetnénk (Kányádi Sándor / Tóth Orsi, igazán törökösre hangolva, dobok, citera), továbbá két magyar népdalfeldolgozás, majd a híres Mint a zápor (A Dal 2022, így ismerhettük meg őket innen nézve, víz őselem „…mint az eső, hogyha reánk hullik, úgy belőlünk újabb élet nyílik…”), Ahol én elmegyek, Harmatcsepp (Szalay Heni: „Harmatcseppben él az egész világ bennem”, „Bízni, hinni, remélni, az Életet / megtalálni a cseppben a végtelent” igazán szőlőszemmonológ-kiterjesztés), Csendesen! (sic, felkiáltósan „Feljött a nap, szépen ragyog én még a kocsmába’ vagyok…”, ha már őselemek, akkor tüzes víz…), Pünkösdi rózsa (indiai ritmusokkal fűszerezve) – itt tartok egy újabb zárójelet, mert ezekről az indiai ritmusokról eszembe jutott, amikor a kocsárdi állomásban egy éjjel „nem volt csatlakozás”-om, ahogyan a szomszédos roma-családnak sem, ők viszont a késés miatti várakozás idejét azonnal, spontán feloldották, ugyanilyen karakterű „indiai” ritmusokkal, nem foglalkoztak dsidai-nagycsütörtöki „roppant denevérszárnyak”-kal. Nos végül lehet találó volt az indiai vonat megérkezése, mert ráadásként a Napfonattól dal következett egy cigánylányról (Ketri Ketri).
A Napfonat eddig megjelent lemezeit utóbb a helyszínen meg lehetett vásárolni.