– a Debrecen Dixieland Jazz Band koncertjéről –
32. Festum Varadinum, 2024. május 19., vasárnap, 19 óra
BorPart / Körös-part / Ezredévi emléktér sétány
A Debrecen Dixieland Jazz Band zenélt vasárnap koraeste Nagyváradon. Másodszor hallottam őket itt, tavaly ilyenkor is Festum Varadinum-vendégek voltak (akkor május 13-án), nagyon jól tették, hogy visszahívták őket és nagyon jó, hogy újra jöttek. Jöjjenek még sokszor! Ilyen hangulatot és minőséget teremteni, kedves mindenki… ezt helyben kellett hallani, élőben.
Nem kevesebb mint negyven éve (1984) alakult az együttes.
A jóöreg dixie-műfaj jelenlegi, azaz most fellépett stafétavivői a csapatban:
Gyarmathy István klarinét, zenekarvezető;
Kovács János trombita/ének, művészeti vezető (egyben tartalmas, pontos és szellemes konferálás);
Kovács Marietta hegedű/ének;
Tóth Dániel harsona;
Tikász Sándor bendzsó/ének;
Kerekes Imre tuba;
Mező Orbán dob.
A Csokonai-díjas, Debrecen Kultúrájáért díjas, s a Debreceni Értéktárba is felvett Debreceni Dixieland Jazz Band fennállásának 40 éve alatt több mint 1200 koncertet adott, külföldön 15 országban (köztük az USA-ban) mintegy 30 alkalommal járt, körülbelül 150000 kilométert utazott, számos rádió, televízió- és lemezfelvétele készült – olvashatjuk róluk.
Kedves váradiak, nekünk el se kellett utazni New Orleansba, időgép sem kellett a húszas/harmincas évekbe menni, vasárnap este valódi Mardi Gras volt a Sebes-Körös partján, egyúttal itt volt kérem személyesen Louis Armstrong (Kovács János). Ilyen zseniálisan, vérprofin interpretálja a Debrecen Dixieland Jazz Band ezt a műfajt, egekbe repítő frissességgel és penge professzionalizmussal, micsoda energiákat hoztak ide, mozdítottak meg, még annak a fizikai fáradtságnak ellenére is, hogy most épp kb. 1000 kilométert utaztak közvetlenül a koncert előtt azért, hogy ideérjenek hozzánk is, egyenesen a Drezdai Nemzetközi Dixieland Fesztiválról, előző három fellépés után… Ajánlom ezt a fesztivált (jelenleg már csak utólagos nézegetésre-kóstolgatásra) nemcsak azoknak, akik a műfaj szerelmesei, de azoknak is, akik esetleg kíváncsiak, hogyan kell egy nagybetűs Fesztivált valójában jól megszervezni…
Nagyjából egy órát játszott a csapat – ezalatt micsoda szólók, kettősök, hármasok, négyesek, milyen bejáratott csapaösszhang, mennyi friss humor és még mi minden, őrületes, vérpezsdítő dixieland-hangzás, felemelő. Csak azt sajnálom, hogy egykori tanárom, Dankó János, aki megszerettette velem még gyermekkoromban ezt a műfajt és ezt a korszakot (is), már csak az égből hallhatta mindezt…
Íme a műsor is azok kedvéért, akik rá szeretnének hangolódni (esetleg akik újra is): While we danced at the Mardi Gras, All Of Me, Runnin’ Wild, Dream a little Dream of Me, There Are Smiles, I’ve found a new Baby, Bill Bailey, What A Wonderful World, Joseph, Joseph (Yossel, Yossel), Diga Diga Doo, Those were the Days (Azok a szép napok…), Lord Lord Lord (mindez javarészt Kovács János hangszerelésében) – volt a fináléban hangulatfokozás-közönségénekeltetés is, s a hosszú utazások és fellépések utáni legvége-dalba szellemesen azt is beleszőtték immár a vendégfellépők, hogy vágynak haza, azaz hogy Debrecenbe kéne menni…
Így, azaz de még hogy! muzsikálnak tehát hivatásilag és minőségileg kodályi gerincű mércében mérendő tradicionális dzsesszt néhány tíz kilométerre Váradtól nyugatra, illetve most épp Váradon is…
Hungarian
English