Ligeti András karmester ma (2024. aug. 5) lenne 71 éves. 2008 és 2011 között kvázi állandó vendégkarmester státuszban (nem szerződésileg, hanem „egyszerűen” szimpátiabeliben) sokat hívta őt ide vissza vezényelni az akkori nagyváradi filharmónia, Ligeti fel is virágoztatta pillanatnyilag ezt a zenekart, egy akkor rendelkezésre álló itteni provinciális alapállásból lett bizony az a nagyon látványos nagy virágzás… Rövid volt sajnos.
Sztárként fogadták itt Váradon szakmai értékei miatt, emellett ő emberileg mindig szerényen viselkedett, zenekarépítő türelmes pedagógus volt, kolléga és barát. (Igen, megkaptam már a „mai” filharmóniától replikaként, hogy csak a barátaimról írok szépet…) Emlékezetesek maradnak Ligeti maximalistán kicsiszolt interpretációi. Kívülről, azaz ahogy mondani szokás „belülről” szeretett vezényelni, hogy ne legyen útban a partitúra zenekar és karmester között. A gyors partitúramemorizálásról karmesterkurzust is tartott, ott sajnos nem jártam. Magyarországon hanyagolták az utóbbi néhány évtizedben, de a zeneakadémián még folytatta sokáig a karmesteroktatást, viszont sokat vezényelt külföldön. Tajvanban zeneigazgató volt, s Ausztráliába is gyakran hívták. Az életrajzát el lehet olvasni az interneten, Kossuth-díj, hegedűművészként a Magyar Állami Operaház koncertmestere, Claudio Abbado karmester-asszisztense (nekem sokat mesélt Abbadoról is…), a Magyar Rádió Szimfonikusainak karmestere stb.
Sorolok viszont párat a váradi „aranyidőkből” koncertjeiről: 2008. márciusában Brahms III. szimfónia (az első félidőben „mellesleg” Bogányi Gergely játszotta a Csajkovszkij b-mollt…), 2009. januárjában Jandó Jenővel közös koncert, Beethoven 5. zongoraverseny és Berlioz Fantasztikus szimfónia, 2009. decemberében Bartók Concerto. Majd javítsatok, ha szükséges, de úgy rémlik utoljára 2011. februárjában vezényelt itt Váradon, Liszt Faust-szimfóniát. Aztán más idők jöttek. Nem hívtuk többet. Ő még néhányszor hívott telefonon, de le kellett beszélnem róla, hogy jöjjön, hivatalosan vezetői költségvetési spórolásos felszólításra. Imígyen kezdett formálódni akkortájt a mára kialakult beton-Várad. Jött volna ő, csak szállás és útiköltségért is, ezt csak nektek mondom zárójelben. Mert szeretett itt dolgozni, építeni.
Ligeti András, Bandó, megtisztelt a barátságával, de a sok közös munka (részemről a szervezés) melletti sodorban utólag jöttem rá, hogy nem készítettünk az évek során egyetlen közös fotót sem, talán így volt rendjén, hogy csak idebenn maradjon meg. Ne külsőségekben.
Jandó Jenővel egyébként szobatársak voltak a „konziban”, sokat sztorizott azokról az időkről is, mint ahogy sok-sok másról, szakmai titkokról/fortélyokról és magánéleti pikantériákról. 2021-ben elment… Nem hívott már fel telefonon többet, hogy megkérdezze, jöjjön-e Váradra vezényelni. A szakmáért a hivatásért és a zenész barátaiért járt ide vezényelni, ahogy mondottam volt, Építeni, s nem a kevéske honoráriumokért. Isten nyugtassa, szerettem a humorát, a közvetlenségét, és hát a lényeg, hogy rendkívüli zenész volt.
Keresnék valami idevaló muzsikát is tőle, sajnos olyan ahol kép és hang is van kevés található. Ezért Sztravinszkij…
link alább: