Feladva: Hozzászólás most!

Chopin összes 2. rész, ezen belül Noktürnök 1. rész

Előadó: Thurzó Zoltán

Helyszín volt: Nagyvárad, Partiumi Keresztény Egyetem díszterme

Időpont volt: 2024. szeptember 22., vasárnap, 18 óra

Pontos kezdés és azután ugyanolyan pontos játék, az opus szerinti első 10 noktürn.

Látlelet: sajnos kevés közönség, kb. 30 fő – pedig a cél nemes, mint múlt hónapban, a széria első koncertjével (a Chopin-keringők) kapcsolatban is mondottam volt, a váradi zenetörténeti Thurzó hagyaték gondozására, közkinccsé tételére fordul majd a belépők ára.

Sebaj, még mindig lesz következő, és még következő, és még azután is. Zoli kitartó.

Szóval hát ismét adós maradtam egy beszámolóval. Chopinnek. Zolinak. Magamnak.

Bevallom, a Chopin életművön belül a Noktürnökben nem mozgok annyira otthonosan legalábbis, mint pl. a múlt hónapban elhangzott keringőkben, de azért sok minden feltűnt. Elsősorban, amit fennebb is írtam, hogy Zoli akkurátusan halad minden irányba a Chopin-összesben, egyszerre több rokon vonalat is szintetizálva–átlátva–áthallva, s nem mondom, hogy maratonian, mert az majd később derül ki a következő részek alatt, de amit tőle hallottam eddig, az meggyőzött, hogy kiválóan ismeri ezt a teljes zenei anyagot, s még becsületesen és ízlésesen le teszi a klaviatúrára – dinamika, fifikás rendkívüli beosztások, az a kényes chopini agogika, gerendaszer-torna finomságú balkézigényes folyamatos alaphullámzások stb. Nem lacafacáz tehát Zoli, megy előre, kezeli a helyén a dolgokat. Igen, lehet reklamálni, hogy nem kívülről játssza a Chopin-életművet, hanem ott az I- vagy E-kottája/-padje (a régi kottalapozhatóság-problematika szempontjából csodás találmány), szóval ott van előtte a szerzői szöveg a PKE viszonylag még működő, de már karbantartásra szoruló Yamahájának kottatartóján. De úgyis tudja kivűlről ezt az egészet szerintem, meg szerencsére belülről szintúgy. Aki kíváncsi ezekre a chopini ritmikai finomságokra, annak ajánlom a kottaképeket, van úgy, hogy már maga Chopin se számozza köztudottan sokat cizellált ritmikai önátfedéseit, csak mondjuk becsületből még a hetet (diszkant) a hattal (kíséret) leírja, esetleg még a 22-őt a 12-vel, afelett már csak úgy elengedi, ahogy már az esőcseppek csordulnak le természetes önként szabálytalansággal a megtelt ereszről, miközben odalent gördülékenyen forog tengelye körül a befogadó Föld, s akkor már az előadóra van bízva ez az egész. Nos, Zoli ezekben, ezek már említett agogikájában is korrekt volt, nem nagyolt el semmit, hanem medrében hagyta a maga útján folyni a lírát.

Kicsit felsorolóbbra, táviratibbra fogom most már magam, tudom, úgy sincs ideje ma már senkinek semmire, nem hogy írni, de olvasni se, ahogy nekem se (ismét éjjel írok, noktürnökhöz méltóan, notturno üzemmódban).

Néhány benyomás tehát Thurzó Zoltán és a Chopin Noktürnök alkotói és közreadói összhangjáról. A háttérben nyilván ismét a hármas „szent” és rejtélyes-bonthatatlan alaplüktetés van itt, mindenhol, ahogyan a szíve haza húzta Chopint – azaz bár fizikailag Párizsban maradt teste (Père-Lachaise), a szíve konkrétan külön fekszik, az maradt a lengyeleké, Varsóban (a Szent Kereszt templom falában).

Op. 9, no. 1, b-moll, nagyon szeretetreméltó interpretáció, a gondos frappánssággal a majdnem legeslegvégén, amikor már azt hiszed, hogy végre B-dúrba érkezel meg, de nem, mert ott az F-re gravitáló Gesz.

A második, op. 9, no. 2, Esz, (nekem ez volt az első, amit játszottam valamikor 12 évesen) szóval ennek legvége, az olajozottan megoldott keringőalapok után az a vége-rallentando igazán felszabadító volt.

Ahogyan a harmadik (op. 9, no. 3) kezdete is nagyon szabad agogikájú, s aztán az „a tempo” után, eláradtak az érzelmek, a sok színl-ehetőség méltó dramaturgiai kiaknázásában én kicsit még a forradalmi etűd előszelének szenvedélyét is éreztem, az elszakadást a hontól, a lezárás pedig, a leheletfinom önmagába tekintő egy ütemnyi tükörformula a legvégén (ppp) – nézz szembe a táj két oldalával: itthon avagy otthon.

A 4. (op. 15., no. 1) szerénység-eleganciára formált indítószelídségét értékeltem a nagy kontrasztos agitált középrésszel arányban. Sötét/világos éjjel/nappal, Hold/Nap, ha már noktürn-műfajjal érintkezünk nonverbális párbeszédben zenehallgatóként.

Az 5. (op. 15, no. 2) háromszólam az ún. rendkívüli beosztásokkal, egykezes jobbkezesre, tiszta matek megint, de mégis zene, így együtt, ez is az egyik kedvencem. Érdekes, hogy ilyen szempontból a keringőknél is az 5-ös az, ami ezzel látszat-rokon.

A 6. (op. 15, no 3) már-már Satie-t előlegező aforisztikusságával és francia eleganciájú harmónia-meglepetés nüanszaival…

A 7. (op. 27, no. 1) indításából lassanként szinte egy Rahmanyinov-előlegezés bontakozott ki (természetesen anakronisztikusan).

A 8. (op. 27, no. 2) feszültsége a középrészben, utána pedig az édeskésre előírott árnyalások megvalósult kontrasztjai.

Közben a hármas szám ritmikai dicsérete mellett még okvetlenül intermezzóban beszúrom, hogy mennyire lebilincselő Chopin harmóniafelbontásaiban az állandó kvartmegoldások szüszpansz-színezéke, micsoda kifinomultan árnyaló előfutára ez a gondolatletét sokaknak (hogyan építette tovább ezek lehetőségeit később Liszt, Debussy, Kodály vagy a jazz – hogy csak néhányat említsek).

Nos, az utolsó előtti, a programban, a 9. (op. 32, no. 1) rejtett harmóniáit Zoli úgy hozta elő már az elején, hogy őszintén, nem is emlékeztem, hogy a 9. ilyen megható is tud lenni, és aztán egy lehet csak számomra, de beethoveni ihletésű lezárás.

A 10-esben pedig (op. 32, no. 2) fokozatosan építette fel a piu agitatot a csendből egészen a végletekig, majd vissza a csendig.

Technikai nehézségeknek jelét sem hallottam, pedig mik vannak leírva ezekben a noktürnükben…

Ráadásként jött egy kis meglepetés, szintén líra, ahogy mondtam, én is éreztem, hogy előremutat Chopin a jazzre is. Zoli nem mondta be mi lesz, de számomra az kb. két hangból kiderült, hogy Keith Jarrett rejtőzik azon az Óz-szivárványon túl az encore-ban…

Mondanám, hogy fesztelen volt a Noktürnök minden hangja, de a szójáték kedvéért írom, ott volt mégis egy Fesz a 10. noktürn végi kadenciában.

Folytatás október 13-án…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük