Tény, hogy az évad voltaképp újabban néhány éve véget sem szokott érni a nagyváradi filharmóniában, hiszen szinte egész nyáron, meg még szeptemberben is bőségesen aktívan foglalkoztatva vannak a zenészek, megyei felsőbb „művészeti szakértői” rendeletre – ezt akár évad–Nyújtónak is nevezhetném –, de azért a hivatalos beltéri őszi évad–Nyitót 2024. október 3-án ejtették meg (19 órakor). A frissen kinevezett új állandó karmester vezényelt, a horvátországi-bécsi Andrej Vesel (vele kapcsolatban majd még alább is).
Bár a nyomtatott műsorlapon Beethoven neve szerepelt elsőként, voltaképp ő került a szünet utáni második hangversenyrészbe – nyomtattak tehát egy olyan programfüzetet, ami (nem első eset) hibás sorrendben dokumentálja majd az utókor számára a történteket. Igen, nyomtatottból nem lehet utólag eltűntetni feltűnés nélkül a bakit, ellentétben az online térrel, ahol bárminek akármikor nyoma veszhet, vagy átalakulhat…
Folytatom a műsorral, akkor tehát Schönberg Friede auf Erden, majd Bernstein Chichester Psalms – a szimfonikus zenekar mellett (mögött/felett) mindkét említett mű a filharmónia énekkarának közreműködésével is, Bernstein ráadásul több jó szólómomentummal a kórus részéről (sajnos e nevek sem voltak említve nyomtatottan az utókor számára, csak épp beolvasta egy konferanszié hölgy), illetve egy jó kiállású váradi kontratenor szólistával: Sebastian Vaida – akiről viszont már olvashattunk is, az ortodox teológián is végzett, majd zeneszakon.
Második részben: Beethoven III. szimfónia – Eroica. A mű becenevéről nincs mit mesélni, mindenki ismeri a partitúracímlap-eltépős sztorit Beethovennel, aki utóbb mérges lett Napóleon hiúságára. Legfeljebb annyit lehet finoman politizálni hozzá – ha már a teljes koncert műsora szándékosan a békéről szólt –, hogy az évszázadok során a történelem és politika dialektikus spiráljában senki sem tanult nyugaton abból, hogy az oroszok nem adják csak úgy oda magukat másoknak, meg hát azt a mostani 17 millió négyzetkilométerüket sem…
A filharmónia minden hírverés nélkül nemrégiben leporolta váradi pódiumáról, sub rosa, egyik rangidős állandó karmesterét, a megüresedett helyre nevezték ki idén (2024) januárban a zágrábi születésű, Bécsben diplomázott 33 éves dirigenst (akkor még 32 és 1/2), Andrej Veselt. Ennek a ténynek viszont már nagy sajtóvisszhangot intézett a váradi zeneintézmény. Vesel 2023 októberében (12-én és 13-án), itt Váradon először, illetve hát egyből kétszer is dirigálta a zenekart, de másutt az országban is (tágabb értelemben vett Románia) szintén kedvelik a filharmóniák, hívják. Tavaly októberben tehát itt Váradon kétszer, két egymás követő napon, két különböző műsort dirigált. Úgy tűnik munkájával nagyon rövid idő alatt belopta magát a váradi zenei szakma szívébe, ha három hónap után ki is nevezték állandó dirigensnek.
Igazán szimpatikus, pozitív kisugárzású fiatalember, jó munkabírású, lelkes, ez mind tény és való. Ahogyan látom a fiatal Andrej e lelkesedését, ő végtelenül őszintén örül, hogy 33 éves dirigensként (kevés ifjú karmester ilyen szerencsés) egy stabil állást, teljes zenekari állandó mozgásteret, műsortervezési lehetőségeket kapott, ráadásul ahogyan a váradi zenekar folyamatos fiatalítását is nézem (tagcsereberélések), együtt kell majd még inkább összecsiszolódniuk az évad során. Még valami, a szimfonikus ülésrendet is megváltoztatta az új karmester (középen a mélyvonók, két szélen a prímek és szekundok), külső akusztika, tradicionális koncepció szempontjából nem vitatom el, de nem tudom ez mennyire szerencsés itt és most a Váradon ragadt zenészek számára (én a fúvósokat hallottam pl. sokat késni, mert – „tipp” – olykor lehet nem hallották a középre átrakott, eddig mindig balszélről megszokott mélyvonókat), emellett hétről hétre más karmesterek jönnek majd újra, visszarendezni és átrendezni. Még egy vizuális észrevétel, az új kottatartókról, kicsit retró fából-kinézetűekre hajaznak, de nyilván egyben praktikusabbakra váltottak, mint a régi vasnyiszorgók voltak. S még egy, a színpadon innenről, a közönség még mindig ott tapsol láncreakcióban, ahol valaki véletlenül félreértésből elereszti két tétel között a tenyereit, ez már mint sokszor mondtam művelt váradi szokás és sokat elmond arról, hogyan és kikre cserélődött ki százalékos arányban mostanság a filharmónia publikuma.
A horvát dirigens választotta tehát a programot, aminek mint fentebb is írtam, egyértelmű üzenete volt: legyen béke.
Bécstől Bécsig jártunk be egy időmetaforát 1911-től 1803-ig (igen, fordítva, a II. bécsi iskolától a fogalmilag sosem létezett „I. bécsi iskoláig”), közben amerikai (héber, zsoltáros) kitérővel: Schönberg volt az elején, Bernstein a közepén tehát, s Beethoven a végén.
Schönberg… nem is emlékszem mikor volt, vagy egyáltalán volt-e műsoron itt Váradon, majd javítsatok, ha az utóbbi 35 évben elkerülte volna a figyelmemet, és mégis. Gratulálok a karmester kezdeményezéséhez. Ráadásul egy olyan brahmsi és bruckneri vonalon barátságosan homofon jellegű Schönberget választott, amit az átlag zenehallgató közönség (egyébként majdnem telt ház volt) is be képes fogadni, igaz, azért vannak elég meredek harmóniai fordulatok benne, úgyhogy le a kalappal az énekkar előtt is, akik majd a Bernstein szövegi és zenei teljesen más jellegű meredekségeit is megmászták. Ahogyan a zenekar a makacs bernsteini ritmikaiakat is (itt kicsit orffosakat, csak ravaszabbakat).
A művek szövegi érthetősége, tartalma/üzenete végett román nyelvű vetített feliratozásra is gondoltak a filharmóniában. Ez félig dicséretes itt az elmúlt években hanyag sunyisággal egynyelvűvé változtatott, egykor még román-magyar kétnyelvű nagyváradi zeneintézmény részéről.
Mit írjak még, „szépet” is, ezt kérték ugyanis, mert ez volt az elköszönő mondat a jelenlegi filharmónia-menedzsertől irányomba, amikor kijöttem gratulációim után a karmesteri szobából…
Erőteljesen árnyalt volt a korai Schönberg érzelmi világának dinamikája. Bernsteinről nem szólok újra, fentebb már írtam.
Szünet után, pontban este 8 órakor bejött a színpadra zenekar. Vesel koncepciójában egy stabil, nagyon világosan szikárra kiszálkázott/kidolgoztatott (volt benne munka), mégis kontrasztosan finomságokat is megengedő Beethoven jött. Schönberg és Bernstein után mondhatnám azt is Beethoven zenéjére, „fehérek közt egy európai”, jó tempókkal – mindig kényesek ezek a beethoveni tempók –, most nem voltak azok, a zenekar jelenlegi adottságaihoz igazítva okosan megválasztottak maradtak végig, Vesel figyelembe vette, kitapasztalta gondolom a próbák során, hogy mik a jelenlegi zenekar válaszreakció-időfázisai. Sok nyers erőt is követelt Vesel, vélhetően a zenekari tisztánlátás, jobban mondva egymást hallás végett. Formaszerkezeti-tartalmi megvalósításban és dinamikai ívszerkezetben is volt gyakorlatba ültethető, beethoveni erőt sugárzó, működő elképzelése Veselnek, ez is dicséretes, fiatal állandó karmester első itteni lépéseiként, viszont nem lesz könnyű dolga feltámasztani Veselnek egy zenekart, amit évek óta próbálnak elásni a már fentebb említett megyei fenntartói külső „szakértelemmel”. Most a debütre való tekintettel nagy százalékban „csak a derű óráit” számláltam, de a hallottak alapján azért még lesz bőven dolga Andrejnek és a váradi zenekarnak ha ugyanabban az irányban akarnak közös zenecsiszolást.
Még csak egy külső technikai malőrről, épp a Beethoven IV. tétel előtt megszólalt a tűzriasztó a filharmóniában, de hamar elhárították a hibát. Micsoda egybeesés, hiszen éppen az ún. tűz- és egyben értelem-metaforás Prométheusz-téma következett majd a fináléban…
Hungarian
English