Tóth Gábor írása
helyszín volt: Nagyvárad, római katolikus székesegyház
időpont volt: 2024. december 15., 19 óra
Hagyomány, ezzel kezdem, mert hagyományos ez a székesegyházi ökumenikus kóruskoncert. Nem mondom, hogy kórustalálkozó, mert voltaképp olyan láncban jönnek egymás után az énekkarok, hogy sokaknak esélyük sincs találkozni a többiekkel, viszont mindenki megmutathatja a maga vagy mások felekezetének a saját repertoárja egy kis szeletét. Voltaképp ilyen értelemben érdekes párhuzamos baráti találkozás. Vannak az évnek csendes szakaszai, aztán vannak olyanok, amikor az Ünnep előtt mindenki mindent el akar énekelni. Most hat énekkar lépett fel, türelmesen, sorjában, operatív tempóban, világos tónussal, adekvát időtartamú repertoárral. Hangra, hangulatra és látszatra sem volt senki fáradt, vagy jól titkolta, ha az is volt az év végére. Ez a karácsonyi fényvárás titka lehet. Na jó, kissé túloztam, azért bizonyára sokan voltak fáradtak, mert az ünnep izgalom, készülődés is, de a hangokon sosem hallatszik a fáradalom, mert aki a zenéért él és dolgozik, az a lelkesedést arra a bizonyos pillanatra érleli, amikor végre sok munka után átadhatja a percek törtrésze alatt másoknak, sokaknak és ez nem afféle mai szlengben vett megosztás, hanem lelki megszorzás. S ha egész évben minden felekezet legalább ennyi fele-kezet nyújtana más felekezete felé, békésebb is lenne a világ
Azt hiszem úgy vagyok vele, hogy lehetek ismét személyes, énekeltem néhány kórusban, tudom milyen plusz energia kell ilyenkor kivárni minden gyakorlás után minden egyes sorra kerülést, aztán három-négy műsorszámot csak, de az énekkarok rutinosan türelmesek voltak, kivártak, sorjában jöttek, s hát voltaképp láthatóan és hallhatóan örültek is, amikor túl voltak rajta.
Kerettörténet is volt, házigazda karnyújtás-ölelés, mert a székesegyház Szent Cecília Gyermekkórusa indította a koncertet, majd a székesegyház Szent László Énekkara zárta az estet. Minden minőségi volt, ők is, és a közöttük elhangzottak is, a többiek is, pedig hát ugyebár mindez önkéntes munka volt – sokszor eszembe jut La Fontaine után szabadon, hogy a tücsök voltaképp hangya, csak a hangya nem képes megérteni, mert ő betonnal dolgozik.
Szóval hosszú volt, de operatív, mindenki törekedett a velős rövidségre és ami még fontosabb, a minőségre. Tehát zenei-szervezésileg nem volt semmi kivetnivaló.
Egy láthatatlan jótevőmnek köszönhetően közreadom legalább majd a részletes műsort is, dokumentálás végett, csak még néhány gondolat előtte.
Csillagfényes hangok szóltak az elején, a gyerekkórus, kék fehér fekete öltözék, részben Szűz Mária, részben Arvo Pärt észtországi nemzeti színei is, ez ugrott be, különös egybecsengés, egyben csengettyűszó csengő énekkel.
Amíg mindeközben óvakodtam fotózni, csak még egy baráti észrevétel, összetétel tekintetében is ökuménia volt, voltak a közönségben mindennemű visszatérő hétköznapi és ünnepi ismerősök is, az említett ökuméniában például püspökök, de véletlenül egy épp betérő hajléktalannal is találkoztam a padsorokban, úgyhogy összegzésképp talán ennyi romantikát megengedek: célba talált, embereknek szólt az énekhang, s a felekezeteken és nyelveken átnyúló béke is belakta időlegesen a székesegyházat, civilizált volt a közönség, meghitt és megható a csendes áhítattal átitatott fényre várakozó tömeg, még ha ez óvatosan cserélődött is a kórusok cserélődésével párhuzamosan.
Az értékes román felekezeti és tradicionális énekek feldolgozásainál óhatatlanul beugrottak azok az évek, amiket a konziban töltöttem Kolozsvárott, pl. bizánci liturgikus tananyaggal, ún. kötelező olvasmányokkal. Megtanultam, de elengedtem. Szép volt, hogy a székesegyház viszont beengedte ezeket, van akinek egzotikum, ahogy a manapság hétköznapi ünnepnapivá hígított kolinda is képviselhet nipp helyett értéket, ha megfelelő kezekben formálódott hanggá – példának okáért az ilyen kulturáltan éneklő hazai felekezetű hagyományápoló kórusokéban, mint a váradszőllősi Szent Jakab ortodox énekkar és a görögkatolikusok Buna Vestire kórusa.
Okvetlenül nem akarom kihagyni a baptista felekezet neoprotestáns hagyományú énekeit sem.
Nem tehetek róla, de ez van, ízlésem, vállalom, számomra Kodály volt a legkifinomultabb kamarapont, koncertidőben is aranymetszéspont, illetve csúcspont, professzionális, illetve a Nagyváradi Kántorkórus (Kodály mint katolikus, és a Kántorkórus, mint református, szóval itt az ökuménia egy illő kulcsa) előadása önmagában, úgy ahogyan mindössze öten puritán szólamokkal kiálltak, hivatásbeli értékes profik mindannyian, Kodályt, Szokolayt, Praetoriust énekelni. Így. Le a kalappal a kántorkórus előtt – tudom vannak többen is, most ennyien még többen voltak.
Többeket nem sorolok már, a Csendes éj hagyományosan, nyomtatott előkészített papírlap-segítséggel is három nyelven szólt végezetül zengő összkarban a közönséggel.
S akkor alább a műsorok az utólagos érdeklődőknek is hasznos lehet, ismételt köszönettel a közreadásukért.
A székesegyház Szent Cecília Gyermekkórusa, vezényelt Oláh Gabriella, közreműködött Oláh Boglárka hegedűn.
Gryllus Vilmos – Gyújtsunk gyertyát
Nino Rota – Ave Maris Stella
Berkesi Sándor – Vígan zengjetek citerák
Francia karácsonyi ének – Csillagfényes, csöndes éjjel
Angol karácsonyi ének – Ding-dong
A Paptamási Magyar Baptista Gyülekezet Kórusa, vezényelt Vura János, zongorán kísért Catona Ábel.
The First Noel / Az első örömhir (Angol karácsonyi ének) – Garai Zsolt zenei letétjében
Lloyd Larson – Szent karácsony ünnepe
A. Adam: O Holy Night
Buna Vestire Francisc Hubic görögkatolikusok énekkara, vezényelt Radu Ioan Mureșan
Minune prea mare – Paul Constantinescu
Colinda judelui și Colo-n jos – Achim Stoia kórusszvit-részletek
Ziurel de zi – Tiberiu Brediceanu
După datini colindăm – Alexandru Pașcanu
A Nagyváradi Kántorkórus (a református egyház részéről)
Kodály Zoltán: Adventi ének
Michael Praetorius: Szép rózsabimbó
Szokolay Sándor: Magyar karácsony – részlet
Szent Jakab ortodox kórus váradszőllősről (Corul Bisericii Sf. Ioan Iacob Românul din Nufărul), Loredana Pantea vezényletével
Praznic luminos – Timotei Popovici
Steaua sus răsare – Ioan Chirescu
Mare minune – Gheorghe Cucu
A székesegyház Szent László énekkara, Kristófi János vezényelt
W. Byrd – Ne irascaris
3 részlet az Eperjesi graduálból: Mikor Krisztus születék, Halljatok mennyégből, Ha e világ nagyobb volna
Kájoni kódex: Angelus ad pastores ait
Hungarian
English