
Tóth Gábor írása
Helyszín volt: Nagyvárad, Partiumi Keresztény Egyetem díszterme
Időpont volt: 2025. január 12., 18 óra
(ui.: közkívánatra február 16-án, 17 órakor is ismétlésre került a koncert)
Előadó: Thurzó Zoltán – zongora
Bevallom, újabb Chopin-estet vártam Zolitól az idei év kezdetével, ha már 3/4-ről van szó, nyilván a tavaly megkezdett Chopin-összes sorozata várt folytatására gondoltam, de hát ez a bécsi, Zoli által adaptált, főként ifjabb Johann Strauss sem volt piskóta – a hármas mágikus valcer-lüktetés ugyanúgy maradt tehát, ráadásul az a meglepetés ért, hogy Zoli zongoraletétjében Cziffra és Liszt parafrázisértéket közelítő Strauss-hangok szólaltak meg, nem volt semmi ponyva, háromkezes technikai igénnyel voltak felöltöztetve az ismert művek, olyannyira, hogy minden eredeti zenekari hangot igyekezett Zoli beépíteni a zongorajátékba, s még azon túlikat is, maximalizmussal.
Elsőként most íme a műsor, Zoli közlése nyomán idézem:
Strauss jr.-Thurzó Z.: Annen Polka
Strauss jr.-Thurzó Z.: Wiener Blut – Walzer
Strauss jr.-Thurzó Z.: Tritsch-Tratsch Polka (schnell)
Strauss jr.-Thurzó Z.: Tic-Tac Polka (schnell)
Strauss jr.-Thurzó Z.: Geschichten aus dem Wiener Wald – Walzer
Josef Strauss – Thurzó Z.: Delirien Walzer (ősbem.)
Johann Strauss II – Thurzó Z.: Ägyptischer Marsch (ősbem.)
Strauss jr.-Thurzó Z.: An der schönen blauen Donau – Walzer
Strauss senior.-Thurzó Z.: Radetzky Marsch
Diszkréten sötétített terem, szokásosan (a hang a lényeg, vannak zongoristák, akik így szeretik, pl. Richter is így szerette…), kb. 100 főnyi közönség (!), s mint mondtam, közkívánatra még ismételt is Zoli néhány nappal később, teljes koncertet. Amit még elárult: hogy tervezi kiadni kottában és CD-n is ezt a zenei anyagot.
Nekem régi kedvencem Strauss, nem titkolom, néha jólesik „struccba dugni a fejem” zeneileg, emlékszem amikor a bécsi aranyszobránál japánok fényképezkedtek a Stadtparkban, szóval kétségtelen, hogy az ifjabb Johann igen híres lett muzsikájával, intelligencia-kompozitja az igényes bécsi kedélyes szórakozással rímel mindörökre, sok előző bécsi Beethovenek, Mozartok, avagy kortárs Brahmsok vélhető utómosolyára is.
Visszatérve a Zoli átirataira, ez a látszólag egyöntetű síkú Strauss-egyensúly kinyílik: a basszus, a harmónia, a diszkant, a ritmikai időzítések dimenziói – különleges világi, bécsi-báli zenei „szent” háromság oszthatatlanul megosztott ötvözetei, verkli-valcer a fent és lent közötti összeköttetés jegyében – és persze ami közötte tartalmilag megszületik – szintézisek. Plusz nagyra értékelem azt az agogikát és a dinamikai íveket, amivel mindezeket tudatosan, vagy olykor látszólag pillanatnyi spontán mozzanatokban Zoli életre kelti, akár táncmetrum-rapszodikákat, akár megfelelő arányú ízléstársításokat. Ezzel együtt nekem visszahozta még azon a PKE-s Yamaha zongorán is a Willi Boskovsky-féle retrót, frissen, kortársan, saját egyéniséggel.
Akkor vegyük is sorra.
Anna-polka – ez az a darab, ami 1935-ben a legelső ma ismert hagyományú bécsi koncerten a második műsorszám volt anno.
A Bécsi vér, bevezetője egész Chopin-es volt
És akkor a polkák is, Terefere, szellemes, kiváló felépítésű minden interpretációs szempontból, szinte hallani a pletykálkodást benne… A zenei átváltoztatás alatt arra gondoltam, mi lett volna a világgal, ha Strauss történetesen zongorista lett volna hegedűs helyett.
Triccs-traccs után Tik-Tak jött, közönségbevonással, kissé ragtime zongoristát is éreztem már itt Zoliban.
A bevezetőket a valcereknél sokszor hallottam, úgy építi fel, úsztatja meg Zoli, mint egy Chopin polonéz vagy ballada intróját.
Mesélt a bécsi erdő, nagyon szerettem a Zoli hangulat-tempóváltásait a fináléban, a megérkezést, avagy visszaérkezést.
Egyiptomi induló… eredetileg Cserkesz induló volt, oroszföldről, csak Strauss által gondosan aktualizálva lett Szuezre. Régi kedvencem. Zenekari változatban be is éneklik a fúvósok a magukét.
A Kék-Duna keringő, hát ez az, ami eredetileg is átirat, hiszen férfikarra írta maga Strauss is. Szóval ez alaposan kidolgozott volt kompozíciós szempontból, megint a három, de már inkább négykezes technika jut eszembe. Aztán meg a zongoraátirat érzései alapján persze biztos vagyok benne, hogy Zoli szintén jól ismeri gyerekkorából a Tom és Jerry rajzfilm alá illesztett Jakob Gimpel féle parafrázist, avagy akár a Buchbinderét, nemcsak stilárisan Cziffrát.
Bécsi mintára vastapsra váltott a közönség eztán a műsort záró Radetzky–indulóra, a valóban folyamként elöntő Kék-Duna után.
Zoli mindig pontosan kezd. 18:00 volt az indítás, a vége 18:53 – lett volna, de lett ráadás is természetesen.
Thurzó Zoltán régóta szereti az érzékeny kalandozásokat, kicsit ugrottunk a 19. század bécsi tánczenéjéből 1935 jazz-ízeihez: Duke Ellington – In a sentimental Mood – nem mellesleg Duke parafrazálja Gershwint is epizodikusan a „Someone to watch over me” finoman átfut.
Prosit Neujahr!