Tóth Gábor írása
Thurzó Zoltán 2025. március 30-i, Tavaszi Harmóniák c. zongoraestjéről
Helyszín volt: Partiumi Keresztény Egyetem díszterme
Kezdési időpont: 18 óra (Zoli pontosan kezd mindig)
Közönség: sajnos ezúttal kicsit kevesen, 30 fő nagyjából
A műsort Zolitól, kérésre, konkrétan azonnal előre megkaptam, nem kellett tehát találgassak, mint általában pl. jazzkoncerteken, vagy hasonló stíluskalandozásokban, de azért voltak nagyon régről ismert darabok is, még a magam jazz- és bárzongora próbálkozásos korai korszakomból régi barátok. Szóval igen, a műsor, íme, biza nem kevés:
Seungwook Han: Spring is coming
Chopin: cisz-moll noktürn, op. posth, WN 37
Manuel Ponce: Intermezzo
Elgar: Salut D’amour
Gershwin / Fabrizio Caligaris / Thurzó Zoltán: A Foggy Day
Arno Babadjanyan: Elégia Hacsaturján emlékére
Antonio Carlos Jobim / Fabrizio Caligaris / Thurzó Zoltán: Girl from Ipanema
Thelonious Monk / Thurzó Zoltán: ‘Round Midnight
Ennio Morricone: Playing Love
Alan Silvestri: Forrest Gump (Main Theme)
Francis Lai / Richard Clayderman / Thurzó Zoltán: Love Story
Gershwin: The Man I Love
Chopin: Noktürn, op. 27, no. 2
Liszt: Consolation, no. 3
Henri Mancini / Thurzó Zoltán: Moon River
Leslie Bricusse / Thurzó Zoltán: Pure Imagination
Jule Styne: I Fall In Love Too Easily
Harold Arlen / Ted Koehler: Stormy Weather
Kozma József / Fabrizio Caligaris / Thurzó Zoltán: Autumn Leaves
Jaques Revaux / Claude Francois / Fabrizzio Caligaris: My Way
Rachmanninov / Fabrizio Caligaris / Thurzó Zoltán: All By Myself
Ella Fitzgerald / Louis Armstrong / Fabrizio Caligaris / Thurzó Zoltán: Tenderly
Richard Rodgers / Fabrizio Caligaris / Thurzó Zoltán: My Funny Valentine
Keith Jarrett: Over The Rainbow
Seungwook Han: Spring is coming
A fentiekből is kitűnik, hogy Zoli, klasszikus zongoristaként nemcsak kikacsint más műfajokba, de átdolgoz, komponál, improvizál. Mint hát a régiek is tették volt, amíg be nem „ütött” zenetörténetileg a konkrét klasszicizmus…
Kedvelem Zoli kalandozásait, mármint ezeket az Urtexteken túliakat – ezért hát elmentem erre a koncertjére. Tisztelem a lazán megformált háromkezes technikáját is, ne sértsek meg ezzel senkit, főleg igazán jó bárzongoristákat, mert, némi zenetörténeti előzményeket mellőzve: Schumannból, Lisztből nőtt ki ez, műfajilag Cziffráig, tehát ez az improvizált, de mégis részben leírt, egyszerre basszus, középszólam-harmónia és diszkant egyidejű kezelése. Szóval Zoli jól érzi-billenti nagyon ezt. Is.
A műsort már felsoroltam volt, csak szösszeneteket tudok hozzátenni a kifinomult zenei hangulatból.
Szeretem azt is, hogy Zoli pontosan kezd, fixkor, amikorra meg van írva előre a koncert. Amint mondtam, kicsit kevesen voltunk sajnos a PKE dísztermében.
Nem tartott Zoli megállásokat a darabok között, elkerülve a zavaró közbetapsokat, átfolytak egymásba a tavasz és a szerelem zenei miniatúrái, nem volt fel-darabolás, „csak” sokszínű és egységes stíluskavalkád, mint a tavaszi virágok, persze becsusszant az ősz is, Kozmával… Maximalista Zoli, ezt eddig is tudtam, nagyon sok sztenderdet vállalt be egyszerre, mégis egység volt.
Az I fall in love harmóniáiban már éreztem valami előzetest Zoli soron következő Chopin-mazurka projektjéből is… És, hát a My Way, gondolnánk sablon, a kidolgozási részben ott volt az a Rahmanyinov, aki aztán anakronisztikusan visszaköszönt az utána jövő All by Myselfben, szóval ízlés, humor és intelligens szakmai poén volt. Szép jazz-szubszitúciók harmóniailag az Ózban…
Dramaturgia is volt a zárás/nyitás: tavasztól tavaszig.
Röviden: Zoli stílusbeli bevállalása azon a határon mozog, ahol az improvizáció, megkomponáltság és előadás összeér, és ez nem hármas osztatú, hanem hármas szorzatú.
Ráadás volt még: Yesterday, Calligaris-átiratban.
Hungarian
English